Supraventricularis tachycardia

A supraventricularis tachycardia a tachyarrhythmiák leggyakrabban előforduló típusa, melynek fő jellemzője a 200-300 Hz közötti szívfrekvencia.

A háttérben állhat ectópiás ingerületképzés, mely esetben a szívfrekvencia tartósan magas, illetve re-entry mechanizmus, mely a normális és rendellenes szívritmus hirtelen váltakozását okozza.

A tartósan magas szívfrekvencia következményeként elégtelenné válik a kamratelődés és csökken a perctérfogat, ami a pitvarok túlterheléséhez és pangáshoz szívelégtelenséghez vezet. 200 Hz feletti, tartósan magas frekvencia esetén általában hydrops foetalis alakul ki. A fennálló ritmuszavar és a társuló hydrops együttesen igen rossz prognózist sejtetnek, a mortalitási ráta 80% körüli. 

A tachycard periódusok során a ductus venosusban negatív a-hullámot és a jellegzetes trifázisos vénás áramlás megszűnését észleljük. A sikeres terápia első jele általában ennek a trifázisos áramlásnak az újbóli megjelenése, melyet a kamrafrekvencia normalizálódása és a tahycardia következményeként kialakult cardiomyopathia visszafejlődése követ.